Legszűkebb hazánkhoz kötődő, ősi, beregi almafajtánk. Ezen almafajta pozitív tulajdonságai közt említhetjük meg alkalmazkodó képességét, kellemes ízét, valamint hamvas héj-, és tetszetős, hófehér gyümölcshússzínét. Talajigényét tekintve az igazi termőterületei az árterek hordalékos, tápanyagban gazdag talajai. Régen a Tiszántúl, főleg a Tisza felső folyásánál volt a Sóvári almák termesztésének központja. Ezt alátámasztja a TSZ-szervezések idejére tehető, mindent lefedő állomány-összeírás, amely szerint még akkoriban is itt, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében voltak megtalálhatóak a legnagyobb elterjedésben. Később a nagyüzemi termesztés erőltetése révén egyre inkább háttérbe szorult, idős fáikat sajnos jórészt kivágták, de az idősebb generáció még mindig emlegeti zamatos ízüket, mint gyermekkoruk szép emlékét.

A NEMZETI ÉRTÉK ADATAI

1.     A nemzeti érték megnevezése:     Beregi sóvári alma
2.     A nemzeti érték szakterületenkénti kategóriák szerinti besorolása: agrár- és élelmiszergazdaság
3.     A nemzeti érték fellelhetőségének helye: 4800 Vásárosnamény, Ilki út
4.     Értéktár megnevezése, amelybe a nemzeti érték felvételét kezdeményezik: települési
5.     A nemzeti értékkel kapcsolatos információt megjelenítő források listája (bibliográfia, honlapok, multimédiás források)
       

Bereczki Máté: Gyümölcsészeti vázlatok (1877)
Herszényi László: 623 csemegeszőlő és gyümölcsfajta ismertetése (1934)
Horn János: Almatermesztés (1936)
Szakátsy – Fenyves: A téli alma nagyüzemi termelése (1952)